Bevezetés
A tejtermelő szarvasmarha-telepek működésének szíve és lelke, egyben technológiai szempontból egyik legmeghatározóbb eleme a fejési rendszer. A választott fejéstechnológia alapvetően befolyásolja a telep napi működési rutinját, hatékonyságát, a szükséges munkaerő mennyiségét és jellegét, a tej minőségét és higiéniáját, az állatjóléti körülményeket, és nem utolsósorban a beruházási és üzemeltetési költségeken keresztül a gazdálkodás jövedelmezőségét. Egy jól megválasztott és megfelelően üzemeltetett rendszer hozzájárul a magas termeléshez és az állomány egészségének megőrzéséhez, míg egy rosszul megválasztott vagy elavult technológia szűk keresztmetszetet képezhet és korlátozhatja a telep fejlődési lehetőségeit.
Az elmúlt évtizedekben a fejéstechnológia óriási fejlődésen ment keresztül. A hagyományos, csoportos fejőházi rendszerek (mint a halszálkás, paralel vagy körforgó fejőházak), ahol az állatokat központi helyszínre terelik és jellemzően emberi közreműködéssel történik a fejés, továbbra is széles körben elterjedtek, és folyamatosan fejlődnek az automatizálás és adatgyűjtés terén. Mellettük azonban egyre nagyobb teret nyernek a robotizált fejési rendszerek. Ezek között megkülönböztetjük a szintén csoportos mozgatásra épülő robotizált fejőházakat (pl. robotkaros körforgók, Herd/Batch Milking rendszerek) és az önkéntes robotos fejési rendszereket (AMS/VMS), amelyek az állatok egyedi, önkéntes látogatásain alapulnak és teljesen más tartási, menedzsment és tervezési filozófiát képviselnek.
Ennek a cikknek a célja, hogy részletes áttekintést és összehasonlító elemzést nyújtson ezekről a főbb fejéstechnológiai kategóriákról és típusokról. Bemutatjuk működési elveiket, legfontosabb komponenseiket, előnyeiket és hátrányaikat, valamint azokat a kulcsfontosságú szempontokat, amelyeket a gazdálkodóknak és tervezőknek mérlegelniük kell a számukra legmegfelelőbb rendszer kiválasztásakor. Az itt közölt információk szorosan kapcsolódnak a cikksorozat korábbi részeihez, amelyek a stratégiai döntéshozatallal és az istállótervezéssel foglalkoztak, hiszen a fejéstechnológia nem választható el a telep egészének rendszerétől.
2. Hagyományos fejőházi rendszerek részletes bemutatása
Bár a hagyományos fejőházi rendszerek alapelvei és főbb típusai vélhetően jól ismertek a szakemberek számára, a későbbi összehasonlítás és a modernizációs lehetőségek kontextusba helyezése érdekében célszerű röviden áttekinteni legfontosabb jellemzőiket és komponenseiket. E rendszerek közös alapelve az állatok csoportos fejése egy központi fejőépületben, ahol a folyamatban az emberi munkaerőnek továbbra is meghatározó szerepe van, még a növekvő automatizáltság mellett is.
Főbb típusok (áttekintés):
- Halszálkás (Herringbone) fejőház: Jellemzője az állások ferde elhelyezése a fejőaknához képest, ami jó tőgyhozzáférést biztosít oldalról. Költséghatékony, de szélesebb épületet igényelhet, és a csoportváltás lassabb lehet.
- Paralel (Side-by-Side) fejőház: Az állatok merőlegesen állnak a fejőakna szélére, a fejés hátulról történik. Kompakt, gyors csoportváltást tesz lehetővé, de a tőgy láthatósága korlátozottabb lehet. Tervezési szempontból lehetőség van arra, hogy a kétoldalas paralel fejőházat gyakorlatilag két, műszakilag (pl. vákuumellátás, tejleválasztás szempontjából) részben vagy teljesen függetlenített egységként alakítsák ki, ami jelentős üzembiztonságot és redundanciát nyújthat egy esetleges meghibásodás esetén.
- Körforgó (Rotary) fejőház: Mozgó körplatformra lépnek fel az állatok, a fejés a körbefordulás alatt történik. Rendkívül magas áteresztőképességet biztosít nagy állományoknál, de jelentős beruházást és helyigényt jelent, komplexebb technológiával.
Kulcsfontosságú műszaki elemek (áttekintés):
- Fejőkészülék: A tőgyre helyezett egység (kelyhek, fejőgumik, kollektor, csövek). A fejőgumi minősége és állapota kritikus.
- Pulzátor: A szívó- és masszázsfázist biztosító elem, a kíméletes fejés alapja.
- Automatikus kehelylevétel : Megakadályozza a vakfejést.
- Fejési gyorsindítás: Kehelyleemelővel integrált rendszer
- Vákuumrendszer: A fejéshez és pulzációhoz szükséges stabil vákuumot állítja elő (szivattyú, szabályozó, vezetékek, tartály).
- Tejvezeték és leválasztás: Zárt rendszer a tej szállítására a központi leválasztó egységhez és a hűtőtankhoz.
- Mosóautomatika (CIP – Cleaning-In-Place): Automata rendszer a fejőberendezés higiénikus tisztítására és fertőtlenítésére (ciklus: pl. előöblítés, lúgos mosás, köztes öblítés, savas mosás, végső öblítés).
- Tejhűtés alapjai: Gyors hűtés (pl. lemezes hőcserélővel és hűtőtartállyal) a tej minőségének megőrzése érdekében.
Modernizációs lehetőségek hagyományos rendszerekben:
A modern hagyományos fejőházak már nem csak az alapfunkciókat látják el, hanem számos precíziós eszközzel bővíthetők (bár ezek a rendszerek sem újdonságok):
- Elektronikus tejmennyiség-mérés: Alapvető adat a menedzsmenthez.
- Automatikus fejőkehelyöblítő és tőgybimbó utómártó berendezés: a tökéletes tőgyhigiéniáért.
- Vezetőképesség-mérés: Korai tőgygyulladás-jelzés.
- Aktivitásmérő rendszerek integrációja: Átfogóbb állatmegfigyelés (ivarzás, egészség).
- Fejőállásba integrált abrakadagolás: Célzott kiegészítő takarmányozás fejés közben.
Összefoglalva, a hagyományos fejőházi rendszerek – különösen a modern adatgyűjtési és automatizálási lehetőségekkel kiegészítve – továbbra is hatékony és megbízható megoldást jelentenek számos tejtermelő gazdaság számára, különböző kompromisszumokkal a beruházási költség, az áteresztőképesség, a munkaerőigény és a helykihasználás tekintetében.
3. Robotizált fejési rendszerek részletes bemutatása
A tejfejési technológia fejlődésének jelenlegi csúcsát a robotizált fejési rendszerek jelentik, amelyek célja a fejési folyamat teljes vagy nagy részének automatizálása. Ezek a rendszerek alapvetően megváltoztatják a tejtermelő telep működését: csökkentik a közvetlen emberi munkaerőigényt a fejőaknában/robot mellett, lehetővé teszik a folyamatos (akár 24/7) fejést, és hatalmas mennyiségű adatot szolgáltatnak az egyes állatokról, ami új távlatokat nyit az adatvezérelt menedzsmentben. Két fő kategóriát különböztethetünk meg: a csoportos és az önkéntes rendszereket.
Csoportos robotrendszerek (Általános elv: Csoportos mozgatás robotizált fejéshez):
Ezek a rendszerek ötvözik a hagyományos fejőházak csoportos állatmozgatási logikáját a fejési folyamat automatizálásával. A cél itt elsősorban a nagy áteresztőképesség fenntartása mellett a fejési munka automatizálása.
- Altípusok:
- Herd/Batch milking rendszer (Soros/blokkos elrendezés): Működési elv (állatok csoportos beterelése egy elővárakozóba, majd beléptetés fixen telepített robotokból álló blokkba/sorba, gyakran zsúfolókapuval). Előnyök/hátrányok.
- Robotizált körforgó fejőház (Robotic Rotary): Működési elv (állatok fellépése egy folyamatosan mozgó platformra, fejés robotkarokkal a körbefordulás alatt). Előnyök (nagyon magas kapacitás), hátrányok (extrém magas beruházás, komplexitás).
- Automatizált paralel fejőház: A hagyományos paralel elrendezéshez hasonlóan az állatok merőlegesen állnak be, de a fejést (előkészítés, kehelyfelrakás/-levétel) robotkarok végzik, jellemzően hátulról vagy akár alulról. Potenciálisan ötvözheti a paralel rendszer helytakarékosságát és gyors csoportváltását a robotizált fejés előnyeivel. Bár korábban kevésbé volt elterjedt, a technológia fejlődésével napjainkban ez a megoldás is egyre nagyobb figyelmet kap és terjed, mint a nagyüzemi csoportos fejés egy modern automatizált formája.
- Közös jellemzők (a csoportos robotrendszerekre): Megtartják a csoportos állatmozgatás logisztikáját; központi fejési helyszín; magas potenciális áteresztőképesség; jelentős beruházási igény; a csoportos hajtás stressze részben megmaradhat; strukturáltabb munkaszervezés lehetséges, mint az AMS-nél.
Önkéntes robotos fejési rendszer (AMS – Automated Milking System / VMS – Voluntary Milking System):
Ez a technológia alapvetően más filozófiára épül: nincs központi, csoportos fejés, hanem az egyes állatok önkéntesen, saját ritmusukban keresik fel a nap 24 órájában rendelkezésre álló, jellemzően az istállóban vagy ahhoz közvetlenül kapcsolódóan elhelyezett egyedi robotállásokat. A rendszer szoftveresen dönti el, hogy az adott állat fejhető-e (fejési engedély), és a fejést teljesen automatikusan végzi el.
- Működési elv: Az állat bemegy a robotfülkébe (gyakran a fülkében kapott kis mennyiségű abrak motiválja), a rendszer azonosítja (pl. transzponderrel), és ha fejési engedélye van, a robotkar elvégzi a folyamatot.
- Kulcskomponensek:
- Robotkar és érzékelő rendszer: Precíziós robotkar végzi a tőgybimbók helyzetének meghatározását (3D kamera, lézer vagy ultrahang segítségével), a tőgy tisztítását és stimulálását (speciális kefékkel vagy vizes/levegős fúvókákkal), a fejőkelyhek egyenkénti felhelyezését és levételét, valamint a fejés utáni tőgyfertőtlenítést.
- Beépített szenzorok: A fejés során számos adatot gyűjtenek tőgynegyedenként: tejmennyiség, tejáramlás sebessége, tejminőség-indikátorok (pl. szín, elektromos vezetőképesség – korai masztitisz jelzésére, vér jelenléte, esetleg sejtszám, zsír-, fehérje-, laktóztartalom becslése infravörös vagy más technológiával – modelltől függően).
- Integrált abrakadagoló: Lehetővé teszi az egyedi, szükséglethez igazított kiegészítő takarmányozást a fejés alatt, ami fontos motivációs tényező is.
- Vákuum-, tej- és tisztítórendszer: A robothoz dedikált, kompakt rendszerek biztosítják a stabil vákuumot, a tej kíméletes elszállítását és a rendszer (beleértve a kelyheket is) automatikus tisztítását minden fejés után.
- Menedzsment szoftver: A rendszer agya. Kezeli a fejési engedélyeket, tárolja és elemzi a hatalmas mennyiségű egyedi adatot, grafikonokat, riportokat generál, riasztásokat küld (pl. csökkent tejtermelés, magas vezetőképesség, alacsony kérődzés/aktivitás – ha integrálva van), és összeállítja a figyelmet igénylő állatok listáját (“fetch list”).
- Forgalomszervezési rendszerek (Rövid utalás): Ahogy az előző (4.) cikkben részleteztük, az AMS rendszerek működtethetők szabadforgalmú vagy irányított forgalmú (pl. ‘Feed First’/’Milk First’) logikával, ami alapvetően befolyásolja az istálló elrendezését és a kapurendszerek szükségességét/kialakítását.
A csoportos és önkéntes robotrendszerek tehát nemcsak technológiai megvalósításukban, hanem a telep működési filozófiájában, az állatokhoz és a munkaszervezéshez való hozzáállásban is alapvető különbségeket képviselnek.
4. A rendszerek összehasonlítása kulcsszempontok mentén
A megfelelő fejéstechnológia kiválasztása összetett döntés, amely túlmutat az egyszerű költségvetésen. Számos műszaki, gazdasági, üzemeltetési és állatjóléti tényezőt kell mérlegelni, hogy a választott rendszer hosszú távon is optimálisan szolgálja a gazdaság céljait. Az alábbiakban összehasonlítjuk a főbb rendszerkategóriákat (hagyományos fejőházak, csoportos robotrendszerek, önkéntes robotos fejési rendszerek) a legfontosabb szempontok szerint.
- Áteresztőképesség és kapacitás:
- Hagyományos fejőházak: Kapacitásuk nagymértékben függ a típustól és az álláshelyek számától. Egy közepes méretű halszálkás vagy paralel fejőház jellemzően 60-120 tehenet tud megfejni óránként. A körforgó fejőházak biztosítják a legmagasabb óránkénti kapacitást (akár 200-400+ tehén/óra).
- Csoportos robotrendszerek: A robotizált körforgók a manuális társaikhoz hasonló, nagyon magas kapacitást kínálnak. A Batch/Herd milking rendszerek kapacitása a telepített robotegységek számától függ, de általában magas áteresztőképességre tervezik őket.
- Önkéntes robotos fejési rendszerek: Egyetlen robotfülke kapacitása korlátozott (jellemzően 50-70 tehén/robot/nap, napi 2,5-3 fejési átlaggal), de a rendszer 24/7 működik. A telep teljes kapacitása a telepített robotok számával skálázódik.
- Beruházási költség (kezdeti):
- Általánosságban a hagyományos halszálkás és paralel fejőházak jelentik a legalacsonyabb kezdeti beruházást.
- Az önkéntes robotos fejési rendszerek egységköltsége magas, de kisebb telepeken egy-két robottal indulva a kezdeti beruházás alacsonyabb lehet, mint egy nagy fejőházé. Nagyobb állománynál a robotok számának növelésével a költség jelentősen emelkedik.
- A körforgó fejőházak (manuális és robotizált) és a Batch/Herd milking rendszerek képviselik a legmagasabb kezdeti beruházási költséget.
- A költségek nagyban függnek a gyártótól, opcióktól és építési munkáktól.
- Üzemeltetési költségek:
- Munkaerő: Lásd a következő alpontban.
- Energia: Az önkéntes és csoportos robotrendszerek energiafogyasztása magasabb lehet a folyamatos működés/automatizálás miatt.
- Karbantartás: A robotizált rendszerek (önkéntes és csoportos) komplexitásuk miatt magasabb és szakszerűbb karbantartást igényelnek, gyakran szervizszerződésekkel.
- Fogyóanyagok: Fejőgumik, tisztítószerek stb. – rendszerfüggő különbségek lehetnek.
- Munkaerőigény, munkaszervezés, ergonómia és biztonság:
- Hagyományos Rendszerek: Magas fizikai munkaerőigényt támasztanak a fejési időszakokban (terelés, felhajtás, fejési munka). A munka monoton lehet (nagy ismétlésszám), hozzájárulva a fizikai és mentális terheléshez, figyelemlankadáshoz. Emellett a fejőaknákban végzett munka gyakran jár kényszertartással (pl. hajolás, csavart testhelyzet) és rendkívül ismétlődő kar-, csukló- és kézmozdulatokkal (kehelyfelhelyezés), ami növeli a mozgásszervi megbetegedések kockázatát. A munkaszervezés a fejési rendhez kötött. Biztonsági szempontból a dolgozók közvetlen fizikai közelségben dolgoznak a nagytestű, esetenként kiszámíthatatlan állatokkal, így fokozottan ki vannak téve a rúgás, taposás, odaszorulás veszélyének, különösen a kritikus zónákban. A biztonság nagymértékben függ a dolgozók tapasztalatától és nyugodt, következetes bánásmódjától, mivel a nem megfelelő emberi viselkedés félelmet és kiszámíthatatlan állati reakciókat válthat ki, növelve a balesetveszélyt. Bár a munka fizikailag megterhelő, nagy tapasztalatot és állatismeretet is igényel.
- Csoportos robotrendszerek: Csökken a közvetlen fejési munka, de a csoportok mozgatása, felügyelet továbbra is szükséges. A munkaszervezés strukturált, de a technológia felügyelete és karbantartása új típusú feladatokat és kockázatokat (pl. mozgó gépalkatrészek, mint a körforgó platform) jelent.
- Önkéntes robotos fejési rendszerek: Drasztikusan csökken a fizikai fejési munka, de 24/7 szakképzett felügyeletet igényel (műszakos beosztás, min. 2 fő szükségessége nagyobb telepeken), ami a teljes létszámigényt árnyalja. A munka jellege alapvetően átalakul: a hangsúly a közvetlen fejési munkáról áthelyeződik a komplex technológiai környezet napi szintű felügyeletére (robotok, automata takarmányozók, trágyakezelők, szellőzés, hűtés stb. működésének ellenőrzése), az adatok folyamatos figyelésére és értelmezésére (riasztási és figyelmeztetési listák kezelése a menedzsment szoftverben, tejtermelési, aktivitási, kérődzési, egészségügyi adatok elemzése), a proaktív állatmenedzsmentre (beteggyanús egyedek kiszűrése és jelzése, kezelések támogatása, csoportosítások végrehajtása, lábfürösztő programok menedzselése, frissen ellett tehenek beszoktatása), valamint az alapvető karbantartási és hibaelhárítási feladatok elvégzésére (pl. fogyóanyagok pótlása [vegyszerek], kopóalkatrészek cseréje [fejőgumik, szűrők], robotok és szenzorok tisztítása, egyszerűbb hibák diagnosztizálása és jelzése). Ez a szerepkör tehát kevésbé megterhelő fizikailag (bár továbbra is vannak manuális teendők, mint pl. bizonyos területek tisztítása vagy állatok terelése/kezelése), de magasabb szintű technikai érzéket, rendszerben való gondolkodást, precizitást és önálló problémamegoldó képességet igényel. Ez az átalakult, inkább ‘istállómesteri’ vagy telepi technikus-menedzseri pozíció – amely nagyobb önállóságot, rugalmasabb (bár folyamatos) munkavégzést és technológiai fókuszt kínál – tapasztalatok szerint vonzóbb lehet sokak számára, különösen a fiatalabb generációnak, és hozzájárulhat a munkaerő megtartásához és a szakma presztízsének növeléséhez, miközben elismerjük a hagyományos fejési munka nélkülözhetetlenségét és az azt végzők szakértelmét. Különösen igaz ez a kisebb vagy családi gazdaságokra, ahol a munkaerő-szűkösség és a kötött fejési idők jelentős terhet rónak a gazdálkodóra. Az önkéntes robotos fejési rendszer, bár folyamatos felügyeletet igényel, jelentős rugalmasságot adhat a napi munkaszervezésben, mivel a fejés maga automatizáltan, a nap 24 órájában zajlik. Ez lehetővé teszi a gazda számára, hogy idejét jobban összpontosítsa az állatmegfigyelésre, a menedzsmentre vagy más feladatokra, és enyhíthet a szigorú, napi kétszeri (vagy háromszori) fejéshez kötött időbeosztáson (bár a folyamatos készenlét és a rendszer felügyelete továbbra is elengedhetetlen, tehát ez nem jelent teljes szabadságot). Biztonsági szempontból csökken a közvetlen állatkontaktusból eredő veszély, de megjelennek új típusú kockázatok (gépbiztonság, egyedüli munkavégzés, rendszerhibák).
- Tejminőségre gyakorolt hatás:
- Minden modern rendszer képes magas minőséget biztosítani megfelelő üzemeltetés és higiénia mellett.
- Robotos fejési rendszerek: Előny a standardizált fejési rutin és a beépített, valós idejű fejlett tejminőség-monitoring szenzorok (vezetőképesség, szín, vér, SCC becslés stb.) tőgynegyedenkénti adatszolgáltatása. Ez egyfajta folyamatos minősítő szerepet ad, lehetővé téve a problémák korai felismerését és a tej elkülönítését, ami a hagyományos rendszerekben ebben a formában kevésbé megoldott vagy csak utólagos mintavételezéssel lehetséges.
- Állatjóléti hatások:
- Hagyományos/Csoportos robot: Potenciális stresszfaktor a csoportos terelés és várakozás. Kötött fejési idők.
- Önkéntes robotos fejési rendszerek: Lehetővé teszi az állatoknak, hogy saját ritmusukban járjanak fejésre, ami csökkentheti a stresszt és jobban illeszkedik a természetes viselkedéshez. Potenciális stresszforrás lehet a kapukkal való interakció (irányított forgalom) vagy a “fetching”.
- Adatgyűjtési és menedzsment lehetőségek:
- Modern hagyományos rendszerek: Képesek egyedi tejhozam, vezetőképesség mérésére, integrálhatók aktivitásmérőkkel.
- Robotos fejési rendszerek: Jelentősen több és részletesebb adatot szolgáltatnak (tőgynegyed szint, tejminőség-indikátorok, látogatási gyakoriság stb.), mélyebb elemzést és precíziósabb beavatkozást téve lehetővé.
- Rugalmasság és bővíthetőség:
- Robotos fejési rendszerek: Modulárisan bővíthetők újabb robotok telepítésével. Nagyobb rugalmasság a napi rutinban.
- Hagyományos fejőházak: Bővítésük általában nagyobb építési munkával jár. Kötött fejési idők.
- Redundancia és üzembiztonság:
- Hagyományos fejőházak: Egy komolyabb meghibásodás (pl. vákuumszivattyú, tejvezeték) az egész fejőház működését leállíthatja. Azonban a kétoldalas paralel fejőház két független egységként való kialakítása jelentősen növelheti a redundanciát. Az egyes fejőállások komponenseinek (pl. pulzátor) hibája általában csak az adott állást érinti.
- Csoportos robotrendszerek: A központi elemek (pl. körforgó meghajtása, központi vezérlés) meghibásodása itt is teljes leállást okozhat. Több robotból álló Batch/Herd rendszereknél egy robot kiesése csökkenti a kapacitást, de a többi működhet tovább.
- Önkéntes robotos fejési rendszerek: Egy robot meghibásodása csak az adott egységet és az általa ellátott tehéncsoportot érinti közvetlenül, a többi robot tovább működhet, így a rendszer magasabb szintű redundanciát kínálhat (feltéve, hogy a központi IT és egyéb kiszolgáló rendszerek rendben vannak). A moduláris felépítés előnyös ebből a szempontból.
Összefoglalva, a “legjobb” fejési rendszer kiválasztása mindig telepspecifikus kompromisszum eredménye, amelyet a rendelkezésre álló erőforrások (tőke, munkaerő), a telepméret, a menedzsment filozófiája és a hosszú távú stratégiai célok alapján kell meghozni.
5. Következtetések és döntési szempontok
A modern tejfejési technológiák áttekintése és összehasonlítása alapján levonható legfontosabb következtetés az, hogy nincs egyetlen, univerzálisan legjobb fejési rendszer. Minden technológiának megvannak a maga előnyei, hátrányai, specifikus követelményei és optimális alkalmazási területei. A választás mindig az adott gazdaság egyedi körülményeinek és céljainak gondos mérlegelését igényli.
A döntéshozatalt számos, a 4. pontban részletesen tárgyalt tényező befolyásolja, amelyek közül a legfontosabbak:
- Telepméret és kapacitásigény: A szükséges áteresztőképesség alapvetően meghatározza a szóba jöhető technológiákat.
- Beruházási és üzemeltetési költségek: A rendelkezésre álló tőke és a hosszú távú gazdaságossági számítások kulcsfontosságúak.
- Munkaerő helyzete: Ez napjaink egyik legkritikusabb pontja. A szakképzett és megbízható munkaerő hiánya, magas költsége és a nehéz fizikai munka iránti csökkenő hajlandóság egyértelműen a magasabb fokú automatizálás, különösen a robotizált fejési rendszerek (mind a csoportos, mind az önkéntes) irányába mutat. Ez a trend várhatóan folytatódni fog, és alapvetően befolyásolja a jövőbeli beruházási döntéseket.
- Menedzsment filozófia és szakképzettség: A vezetés technológiai nyitottsága, adatvezérelt szemlélete és a rendelkezésre álló (vagy megszerezhető) szaktudás szintén meghatározó.
- Állatjóléti és tejminőségi elvárások: Bár minden modern rendszer képes magas színvonalat biztosítani, bizonyos technológiák (pl. AMS szenzorai) extra lehetőségeket kínálhatnak.
- Rugalmasság, üzembiztonság és jövőbeli tervek: A bővíthetőség, a redundancia iránti igény és a napi rutin rugalmasságának igénye is befolyásolja a választást.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy bár a munkaerővel kapcsolatos kihívások miatt a robotizáció felé mutató trend erős, ez nem jelenti a modern, hatékonyan működtetett hagyományos fejőházi rendszerek létjogosultságának megszűnését. Olyan gazdaságokban, ahol a munkaerő stabilan rendelkezésre áll, a menedzsment a hagyományosabb, csoportos kezelést preferálja, vagy a beruházási lehetőségek korlátozottabbak, egy jól megtervezett és felszerelt hagyományos fejőház továbbra is kiváló és gazdaságos megoldás lehet. A létjogosultság tehát több technológia számára is fennáll a megfelelő körülmények között.
A legfontosabb üzenet tehát az integrált szemlélet szükségessége. A fejéstechnológia kiválasztása nem izolált döntés; szorosan össze kell hangolni az istálló tervezésével (lásd 4. cikk), a takarmányozási stratégiával, a trágyakezeléssel, az állomány menedzsmentjével és a gazdaság általános célkitűzéseivel. A sikeres választás alapja a saját adottságok és célok reális felmérése, a rendelkezésre álló technológiák alapos ismerete és azok előnyeinek/hátrányainak körültekintő mérlegelése, szükség esetén független szakértők bevonásával. Csak így hozható megalapozott döntés, amely hosszú távon is hozzájárul a tejtermelő vállalkozás sikeréhez és fenntarthatóságához.
